2018. május 13., vasárnap

Raspberry Pi (Model 3B+) - Roon végpont

Frissítés: visszaértek a végfokok, megint van zene. A Raspberry végpont viszont elkezdett rendetlenkedni. Időnként belecöccög/tikkel a zenébe. Kipróbáltam az erdeti tápjával, de ott is van a probléma. (Bár talán kevesebbszer.) Még nyomozok az ügyben, de ez így egyenlőre akkor nem ajánlott megoldás. Kár, pedig hangra ígéretes volt. Ha jutnék valamire, majd frissítek megint...

Ez most nem egészen hi-fi oldalról indult. Elébb fiamnak fedeztem fel a Raspberry mini gépet. Csak hogy ismerkedjen vele, ha már érdekli a progamozás és hamarosan középsulis lesz. Linux operációs rendszer, előre telepített programozási környezetek, Office csomagok...szinte semmi pénzért.

Innen lehet gyorsan beszerezni. Kell egy akármilyen egér/billenytű meg egy monitor és 20e körül van egy működő számítógép. Lehet tanulni, konfigurálgatni. (És játékra meg pont nem való). Szerintem fantasztikus dolog. A legcsodább pedig az benne, hogy teljesen zajtalan az egész, nem kell zúgó ventillátorok előtt ülve tanulni. Nincs kifogás, aki tanulni akar, ezzel tud.


Már mikor az ő példányát beszereztem nézelődtem mit lehetne még vele kezdeni (mindenféle projektre használják). Sejthető volt, hogy lesz hi-fi felhasználási módja, meg rémlett is a Darko oldaláról, hogy irogatott ilyesmiről. (Bár amikor nem tudtam még mi ez épp csak rápillantottam az eszközt érintő cikkeire).

Most aztán tudatosan visszaolvasva egész kis szubkultúrát találtam amely erre a mini számítógépre épül. Én kevésbé voltam érdekelt a hiperolcsó streamer/dac kombókban amit ebből kihoznak, annál jobban megragadta a fantáziám a Roon végpontként való felhasználási módja.

Mert hát mi is történik. Fogunk egy minimál hardvert, ami azért annyira van erős, hogy akár egy teljes desktop környezetet elfutasson. Teszünk rá egy lecsupaszított minimál Linux-ot, aminek egyetlen feladata, hogy Roon végpont legyen. Ez a kétszer minimál pont azt jelenti, hogy nem kell végigmenni az amúgy elég hosszadalmas procedúrákon, hogy kiírtsunk, kikapcsoljunk, deaktíváljunk, lekössünk olyan dolgokat a zenére használt gépünkről, aminek semmi köze a zenéhez. Eleve nincsenek is. Minimális hardver és szoftver lenyomat. Nekem tetszik.

Csak a kép kedvéért nyitva...nagyon picike kis cucc.
Az első lépés a RoPiee (ez a neve a végpont szoftvernek) beszerzése innen. Egyszerűen letöltjük az "image" fájlt. A weboldal javaslata szerint letöltöttem még az "image" állományok megfelelő másolására alkalmas Etcher-t is. Már csak egy SD kártya kellet, amit a 2009-es MacBook-om (képtelen megadni magát), szerencsére könnyen írt, mert beépített SD kártya írója van. Tényleg 2 klikk, pár perc, fent is van az "image" az SD kártyán.

Ezt berakjuk a Pi SD kártya fogadó helyére, áram alá helyezzük és pár perc múlva kész a végpont. Látszik Roon-ban, ki lehet választani, ennyi.

Lokális webcímről lehet konfigurálni azt a pár dolgot, amit tud. Ha akarnám lehetne hozzá szép kijelzőt csatolni és mutatná, amit lejátszik. De minek. Meg be lehet állítani, hogy mikor nézzen utána minden nap, hogy van-e frissítés. Ha van, telepíti és újraindítja magát. Én reggel 4-re állítottam, akkor ritkán hallgatok zenét (értsd soha).

Az egyetlen nyílvánvaló dolog, amin el lehet rugózni az a táplálás kérdése. Egyrészt hogy milyen tápról is eszik ez a kütyü, másrészt meg az sem mindegy, hogy milyen tápot kötünk be egy elosztóba a többi audió berendezésünk mellé.

Úgyhogy némi keresgélés után szereztem hozzá egy nem túl drága lineáris tápot. Nem akartam túllihegni a dolgot, mert nem gondolom, hogy ez egy nagyon hosszútávú megoldás lenne. Inkább csak játék. Mondjuk annyi előnye van a MacBook-al szemben, hogy ez a kombó nem merül le 3 óra után. Ez csak nagy ritkán nem elég zenehallgatásra, de mégis.

Kínai azt hiszem.
Viszont a MacBook még marad továbbra is a képben, hiszen a Roon szerver feladatokat az látja el. Így megvalósult a funkciók teljes szétválasztása. Kontroll: iPad. Szerver: MacBook. Végpont: Raspberry. Ebben a felállásban már egyértelműen érdemes a MacBook-ot kábellel kötni a hálózatra, hiszen fogadja és küldi is az adatokat. Nagyobb felbontású fájlok esetén ez már akár sok is lehet a WiFi-nek. A raspberry is kábellel van bekötve, így stabil az adatfolyam. A Pi természetesen USB-n csatlakozik az Aqua DAC-hoz.

A MacBook-hoz képest a gyári kapcsolóüzemű táppal egy egyértelműen idegesebb és darabossabb, durvább hangot kapunk. A lineáris táppal marad egy kis szteroid a középtartományon, amitől prezenszesebb, élőbb lesz a megszólalás (a MacBook-hoz képest), de elsőre nem tudtam eldönteni nem maradt-e valami az idegességből. Aztán idővel úgy ítéltem meg jobban tetszik és egyre kevésbé hallottam bármi feszültséget hangban. Vagy megszoktam, vagy javult a dolog idővel, ezt nem tudom. Összességében inkább ezt használnám ha választanom kellene a MacBook és a Pi között.

Aztán most ennyi. Nagyjából 2-3 hetet éltem ezzel a konfiggal, utána elment a végfok. Már megtörtént az upgrade, hétfőn indulnak vissza ide. Megint az izgalom, hogy ne legyen gond a szállítás során.
Még itt voltak a végfokok...


2018. május 1., kedd

Power-R Magnum 3

Direkt megkérdeztem, ez a neve. Nem feltétlen egyértelmű, mert nincs honlap, szórólap semmi. Azt se tudom igazán termék-e...Amúgy hangfalkábel.

De hogy az elején kezdjem a történet egy telefonhívással kezdődött egy számomra akkor még ismeretlen hobbitártstól. Ezt hívják az angol szakzsargonban "cold call"-nak. Nem tudom magyarul mi lenne a megfelelője. A lényeg, hogy fogalmam sem volt igazából kivel beszélek, csak annyi volt biztos, hogy az illető szerint nagyon meg kellene hallgatnom ezeket a kábeleket. Már csak azért is, mert neki is tölcsérek vannak és jónak találja. Postázná, kipróbálhatom, csak úgy...

Nem ez az első (hasonló) ilyen eset. Hiába szinte nulla olvasottsága a blognak, időnként meg vagyok találva. Hogy próbáljak ki valamit aztán persze írjak róla. Mindig nem a válaszom. Erre pedig két okom is van.

Egyrészt ha lehet nem bajlódok szívességekkel. Kellemetlen tud lenni, ha feladja az ember a függetlenségét (akár ilyen apró dologban is).

Másrészt nem vagyok tesztelő.  Ez a személyes blog, az én utazásomról szól. Senkinek se szamárvezetője, nem is szeretném, ha az lenne. Nincs hozzá "gépparkom", hogy általános érvényű tapasztalásaim lehessenek. Ha fogok egy eszközt és berakom a rendszerembe azt megtudom róla, hogy az én rendszeremben, az én szobámba, nekem mit hoz.  De ettől még nem biztos, hogy meg is ismertem a valós kvalításait az adott eszköznek. Ha szerencsétlen a párosítás az én készülékeimmel az nekem ugyan fontos információ, de veszélyes messzemenő következtetéseket levonni belőlük az adott eszközre. Ahhoz több komponenssel/rendszerrel kellene kipróbálni. Ki kell mozgatni belőle a potenciált. Úgyhogy ennyi. (Helló kortárs itthoni blogok.)

De ez esetben még egy harmadik okom is volt rá, hogy nemet mondjak. Mégpedig az a régi-régi szabályom, hogy csak ismert gyártó tömegtermékével foglalkozom, semmi DIY. Egyszerűen mert totál anyagi veszteség.

Szóval 3:0. Viszont a beszélgetés során összerakódott fejben, hogy kivel is beszélek. Mármint hogy mi a nickneve a hifis fórumon amit olvasgatok. Így kicsit kerekedett a kép és amire igazán kíváncsi lettem az a rendszerinstallja. Nem fogom itt más rendszerét kibeszélni (sose teszem), de tölcsérek vannak benne és kitűnő elektronikák. Úgyhogy pofátlan módon meghivattam inkább magam egy hallgatózásra. Aztán persze, majd elhozom a kábelt is.

Így is történt, a látogatást követően hazakeveredtek velem ezek a kábelek. Ránézésre amolyan ruhaszárító kötelek. Tri-kábelezésre vannak előkészítve. Ha jól értettem van egy vastagabb szál, amiben fut 400 szál valamilyen vezető, meg két vékonyabb, amelyekben egyenként 200 szál. Tehát ha a vastagat bekötöm mondjuk a középtölcsérhez, a vékonyat meg duplán a magas/szub szekcióhoz akkor ugyanazt a vastagságot kapom a két ágon.

Szemfülesek a következő bejegyzés tartalmát is kibökhetik a fotón
Nem kötöttem be rögtön aznap, annyira nem érdekelt. Csak másnap. Aztán utána már csak kétszer került ki a rendszerből. Egyszer még csináltam egy ellenpróbát mégiscsak 2 nap után a dupla Lexus ellenében (nem változott a véleményem), aztán meg azért, mert egy kicsit eligazgattam rajta a leágazások helyét hogy takarosabb legyen. Elkunyeráltam, megvettem, nem adtam vissza. Nagyjából mindenben jobb ez a kábel így, mint a dupla Lexus. Nem árnyalatokkal. Nem kell rajta tűnődni sem, meg feszülten figyelni sem. Belazul a hang, több a részlet, természetesebb a hangzás. Nagyobb csendekből jönnek a hangok. Szinte kár részletezni, mert minden értelmezhető paraméterben előrelépett a hang.

Cserébe nem drága. Olcsóbb volt ez így, mint egyetlen szál Lexus. Ez azért fontos paraméter. Mert lehet akármilyen jó egy fél DIY termék, nagyobb összeget biztos nem adok érte. Ennyiért viszont - annak tükrében meg pláne, hogy mennyit hoz -  egy vicc. Eladom a két szál Lexus-t és még marad is pénzem.
Ruhaszárító triplán
Na és akkor ez most akkor egy szuper kábel? Az! Az én rendszeremben. És ennyi. Azt se tudom mennyire reprodukálható ez a pár, ami nálam van, de egyszerű felhasználóként nem is érdekel.

Aztán még egy érdekes tanulság. Egy hónapja hirdetem a Lexus kábeleket, még érdeklődő sincs rá, pedig piaci ár alatt 10%-al adom. Annak ellenére, hogy neves gyártó tömegterméke. Valószínű ennek egyébként több köze van ahhoz, hogy halott az itthoni piac. Majd megy a willhaben-re meg a audio-markt-ra.

Pár bejegyzés jön majd most a blogra. Leginkább azért, mert kevéske szabadidőmet nem tudom zenehallgatással tölteni, nincs erősítőm átmenetileg.

Elmentek vadászni
No, nem arról van szó, hogy eladtam volna az Audiopax-okat. Elutaztak Skóciába, hogy ott találkozzanak Silvio Pereira-val, az Audiopax jelenlegi motorjával és tulajdonosával. Kapnak egy teljes felujítást az 4-ik generációs specifikációknak megfelelően. Az én erősítőm talán még a legelsőből származik. Közben azért teltek az évek és nem állt meg a fejlődés. Kíváncsian várom mi lesz az átalakítás végeredménye. De előbb még a szokásos rotty a bugyiba, hiszen oda-vissza postázgatjuk szerencsétlen erősítőket. (Péntek óta már skóciában vannak.)

Tanulság number kettő: így egy hét csönd után már nagyon vágyakozva nézegetem a néma tölcséreket. Elkezdtem átmeneti megoldás után koldulni, hiszen még 2, vagy inkább 3 hét, míg megint itt vannak az erősítők. Hiába, a zene drog, mindig szoktam mondani.

2018. január 13., szombat

A sokadik "közben" történt

Kicsit saját magam csapdájába keveredtem azzal, hogy szándékosan nem twitter jellegel képzelem el a tartalmak megjelenését a blogon. Azaz nem impluzusszerűen, hanem némi tapasztalási/lecsengési idő elteltével.

De így meg egybelógnak dolgok aztán meg már kinek van kedve mindent visszamenőleg kibogozni. Azt hiszem csinálok "tag"-ot ebből az "időközben" dologból, mert ez már csak így van nálam úgy tűnik.

Szóval mi minden történt...

Először is elment a Quad előfok. Mert most már lassan-lassan érik az Audiopax előfok. Addig meg visszaraktam a Heed passzív előfokát, ami tulajdonképpen egy tisztességesen bedobozolt ALPS blue meg egy bemenetválasztó. Így ni:


Azt hiszem ez a hi-fi darabka van meg a legrébben nálam, talán már több mint 15 éve. Problémamentes, bármikor elő lehet húzni a fiókból működik és annyira nevetséges árért lehetne eladni, hogy minek. Volt már sokféle rendszeremben, nagy teljesítményű félvezetős végfok és pár wattos csöves előtt is. Egy időben még fejhallgató erősítő is volt beleépítve általam, mert van benne elég hely hozzá. Tekerőgombját több projektemhez is kölcsönvettem róla. Szóval régi ismeretség a mienk.

Szinte számban érzem ízként a hangját, mégis nehéz leírni. De az évek során valahogy alapvetően elhidegültem tőle. Nem kemény a hangja, mégis valahogy hideg, kogós lesz tőle a hangzás, de oly mértékben, hogy mindez szinte nem is igaz, amit írtam. Csak egész picit. Az hogy egy jó aktiv előfok dinamikailag, lecsengésekben, súlyban jobb, az oké, az más. Van egy pici "sound"-ja ennek az előfoknak amit rendszertől független megismertem benne és nem abba az irányba megy, ami az enyém. 

És elment a Quad előfok, beraktam a rendszerbe ezt és megint. Megint ott az az íz.

26-szor szedtem szerintem szét, hogy de most aztán kedzek vele valamit. Mert ez csak valami apróság lehet, ami itt ezt csinálja. Elsőnek például szinte sosincs szükségem többre, mint egy bemenetre. Ki lehetne iktatni a bementválasztót, megspórólni egy csomó kábelezést, egyszerűsíteni a földelést. 

Aztán ahogy nézegettem mit kellene csinálni arra jutottam, hogy pontosan annyi munka ezt az előfokot átalakítani, mint egy másikat passzívat építeni. Úgyhogy emezt megint visszacsomagoltam és nekiálltam, hogy megalkossak valami mást. Így született meg a 

Carboncopy's Ultimate Midrange Harmoniser Nordic God edition MK2

amely titkos receptje, hogy fogj egy fél(!) műanyag készülékházat (kizárva ezzel a dobozolás hatásait), keresd elő a szintén 20 éves ALPS Black Beauty potidat (ami mérve még mindig jó, pedig az is volt már mindenben, csak a fűnyírómban nem), találd meg a nem használt 47 lab kábeleid és hozzá pár RCA csatlakozót. Meg LED foglalatokat amin kábelt vezetsz majd át plusz egy rack készülékdoboz fogantyúját, ami az egész valahogy nem fog eldőlni. Ezeket egy páka, krimpelő és egy akkus furó segítségével turmixold kb. 2 órán át míg az alábbi eredményre nem jutsz:





Na kérem. Döbbenetesen beleszólt a hangzásba. Lekerekedett ez egész megszólalás felül és alul is, a beütések, dinamika megszelidült. A középtartományban viszont nagyon megnőtt a felbontása a rendszernek. Női énekhangot hallgatni annyira belsőséges és intim lett, hogy az már majdnem szexuális zaklatás. (Hogy kinek a részéről, az ugye az előadótól függ). Nem arról van szó, hogy a beszűkült sávszélek miatt előtérbe került a közép és ezért abból többet vettem észre. Tényleges és jó értelemben vett felbontásnövekedésről van szó, ahol olyan új tonális finomságok, információk jelentek meg, hogy csak ámultam. Nyílván a fentiekből kiderül, hogy tök ferde és csálé volt az egész prezentáció, a valósághoz a megszólalásnak nem sok köze volt. Bizonyos értelemben az ellenpontja lett a Quad előfoknak, ami egy nagyon kiegyensúlyozott hangot képviselt. Pontosan ez volt a legfőbb előnye (mint a legtöbb Quad-nak, amit ismerek), hogy nem fogott bele olyanba, amit nem tudott. Na ez egy pici szeletében a megszólalásnak óriásit lépett előre, minden más mögötte kullogott. 

Legjobb példa erre talán a közismert Metallica szám, "Nothing else matters". 


Quad előfok: legszívesebben püfölnéd a levegőben a dobokat, sodor, szikár, üt, tele van erővel az egész. A fő üzenet a dobokon van az visz mindent a hátán. Energia, energia, energia. Üt az egész na...

Aztán ezzel meg lesz belőle (kihangsúlyozom ugyanabból a számból) egy unplugged akusztikus verzió. Nem túlzok. Szárnyalnak a vonósok, totálisan az énekhang van a középpontban, amit itt inkább egy népdal jelleget visel. Döbbenet. Nem kicsi különbségről beszélek. Nylíván mindkettő valahol benne van magában a számban, a hangsúly amiről beszélek.

Házi előfokom esetében annyira érvényesül a középtatomány mindenen felül értéke, hogy  a 4:07 körüli résznél, mikor csak egész picit mélyebbről morog be az ének egy pillanatra az egész békés kis gitárpengetés átfordul valami fenyegető dologba. Csak egy pillanatra, de akkor nagyon. 


Ez egy ideig szórakoztató volt, csomó lemezen meghallgattam így, aztán sok lett. Túl egyizű lett minden.

Még egy érdekes tanulság volt ebben a pici projektben. Szereltem világítást is bele, mert nem szerettem, hogy este hol eltáltam a tekerőt, hol a kábeleket matattam az elején véletlen. Került bele egy (szigorúan narancssárga) LED.


Na ez is persze low-cost megoldással. Egy soros ellenállás plusz egy használaton kívüli fetrengő apple töltő segítségével. Nem csináltam róla képet, de ugye úgy nézett ki a dolog, hogy készülékek mögötti "kis" dobozban elrejtett 7 férőhelyes hosszabítóba bekerült ez a kis töltő is a többi készülék tápkábele mellé. Ez a kis táp pedig rendesen agyoncsapta a hangot. Becsukta magát a zene valahova, semmi szárnyalás, semmi könnyedség. A lényeg egy jó része kiment a szobából. Mivel kivételesen most csak egy dolgot változtattam egyszerre elég könnyű volt rájönni ez miért lett. Gondolom teleszemetelt zajjal ott az elosztóban mindent ez az 5 forintos kis táp. Itt is a hatás mértéke volt a meglepő számomra. 

Így hát visszakerült mégiscsak a Heed előfok, mert az mégiscsak igazabbat mond.

Aztán 

vettem kábelt. Lecseréltem a Lexus IC-t egy ugyanolyan Kondo KSL VCI-esre, ami a végfokok felé már alkalmazva volt. Megérte, így utólag azt gondolom lefogta a Lexus a már rendszerben lévő Kondo kábelt. Továbbra sem szeretnék (még) mélyebben elmerülni a kábelek világában, de ez a dolog a kábelekkel, ez van. 

Ez az ajánlás meghozta a kedvem, hogy rápróbáljak erre a lemezre. Először még úgy hallgattam meg, hogy a Lexus kábel volt bent. Elsőre lement az egész lemez. Nem az én stílusom, de voltak pillanatai. Pont másnap megjött a KSL, gondoltam tegnap ezt hallgattam, legyen ez. Az első hangok is már másról szóltak. Egyetlen húrpendítés is intenzítást, hatást kapott. Súlya lett. Egész másról szólt immár a lemez. Meg arra gondoltam ezt csinálta hangszeres zenével, mi lesz a sok mással amit hallgatok? 2-3 napig nem is volt kedvem másfajta zenét hallgatni, nem szerettem volna csalódni inkább hagytam magam sodródni az akusztikus jellegű anyagokkal. Aztán kár volt izgulni, tud ez mindent. Ha kell ezt, ha kell azt. És mindenhova odateszi a maga kis magic-ét. Nem tudom neutralitás-e ez, de lényegében annyi van, hogy könyebben adja vele magát a zene.

Plusz nyereségként a két Kondo kábel között sokkal kevésbé érzem a Heed előfok "ízét" a számban.

Meg még

vettem új csöveket az Audiopax elejébe, az ECC81-eket. Oldalanként van egy pár ugye. Ez egyik (oldalanként értve) NOS Telefunken volt a másik TAD válogatott. Aztán az egyik Telefunken már nagyon furcsán izzot fel bekapcsoláskor és úgy általában gyanús lett. Vettem 4 db NOS Philips-et, így mind a TAD-okat, mind a Telefunk-ent lecseréltem. 

Jobbra a TAD
Érdekes, hogy mindkét cső ECC81 és mennyire más a belső felépítésük. De ez is jó döntés volt, lazább, fesztelenebb, jó értelmbe véve finomabb lett a hang. Ilyen pozitív változások esetén (mint a Kondo kábel meg ezek a csövek) jön meg az embernek a kedve a hifizéshez. 

Végül

tettem Soundcare tüskéket az állványokba. Nem tudom csináltak-e valamit a hanggal, ha igen, akkor nem ütött fejbe. Tesztelni meg nem fogom, mert marha munkás minden kiszerelni, tüskét cserélni, visszapakolni...meg be is vallom leginkább azért vettem őket, mert nem túl drágák és jobban néz ki velük az állvány, plusz kiméli a padlót. 

Itt még a házi előfokkal...

Nagyjából azt hiszem mostanra ennyi.

2017. augusztus 27., vasárnap

Forráscsere 3/b. - Aqua LaScala Optologic MK2

amelyben szóba is kerül a hangzás, meg nem is

A mély, magas, közép elemzése továbbra sem kenyerem, de mégis milyen hangja van így az új forrásnak? Mármint úgy egyben, ahogy én használom, azaz MacBook, Roon, Audioquest Carbon USB kábel, DAC és ha úgy tetszik még hozzá a TIDAL/NAS.

Elvárásaimat alacsonyan tartottam, mert valahol azért ódzkodtam a számítógépes zenehallgatástól. Ha csak a ár/érték arányt nézzük szerintem még mindig jobb hangot lehet kapni dedikált CD játszóból. Az Aqua árából vehettem volna például Flatfish-t a 47 Lab-tól ami ettől a hangtól jobb. Ugyanakkor a cél most az volt, hogy nyissak a stream-ing felé és maradjon még úgy is jó a hang. A nyereség rettentő sok zene lesz.

De még ehhez képest is katasztrófa volt a rossz csövekkel produkált hang. Szóval mélyről indultunk. Eredeti célnak azt lőttem be, hogy jó lenne hozni hálózati forrásról (NAS, TIDAL), azt amit a Quad hozott CD-ről. Egyébként nem feltétlen olyan egyszerű feladat.

Ehhez képest miután minden a helyére került azért csak sikerült előre lépni. Nagyjából úgy mindenben egy kicsit. Kicsit lazább hang, kicsit több felbontással, picit nagyobb dinamikával, térrel. A Quad elég kiegyenlített játékos volt, a mostani forrás is az, csak más szinten. Tisztult, nyílt a hangkép, jó értelemben sikerült direktebbnek lennie. Ennek pozitív direktségnek a mestere eddig (nálam) a Shigaraki CD volt. Az is egy nagyon nyitott, szabad hang és van mellé egy játékos attitűdje. Még tonalításnak sem hívnám, tényleg egyfajta hozzállás. Lehet nagyon szeretni, tényleg szó szerint képes mosolyt csalni az ember arcára, ugyanakor nem is törekszik igazán a semlegességre. A mostani forrás sokat lép ennek a nyitottságnak, direktségnek az irányába, de nem engedi meg magának azt a fajta játékosságot. Marad a háttérben, ennyire nem tesz hozzá. Érezni, hogy felnőtt hang, amit sokáig érleltek. Mindemelett beválltan a dinamikára, a lendületre helyezi a hangsúlyt. Kevésébé hallani analítikusnak a hangot még a mellett sem, hogy valójában sok mindent megmutat. 

Ugyanakkor még mindig úgy érzem - így nagyjából 2 hónap után is - hogy mozog a célpont. 

Pár hete írtam a Roon-ról. Egészen addig túlmintavételezéssel használtam a DAC-ot. Még aznap este visszatértem egy lemezre amit útóbbi időben jó párszor hallgattam. Élő felvételt találtam róla, érthető okokból pont a gospel kórus nincs így az anyagban ami emeli azért a számot, de ilyesmi...(TIDAL-on csekkolható az albumverzió természetesen).
Szóval ez a lemez szólt és túl kultúrált volt. Nem harapott, csak úgy lecsúszott az, aminek azért jobban kellett volna horzsolnia. Kikapcsoltam a túlmintavételezést, mert úgy éreztem túl sima az egész. A túlmintavételezés meg pont ezt csinálta, simított. Csak éppen annó túlmintavételezés nélkül nem csak harapósabb lett a hang (jó értelemben), de rossz értelemben karcosabb is. De mikor aznap este kikapcsoltam már csak a jó értelembe vett harapósság maradt, semmi a karcosságból. Ha még valaki érti, hogy miért jó a harapósság, mért hiányzott a horzsolás és miért rossz a karcosság :) Mindenesetre végül így lépett sokat a Shigaraki nyíltsága felé a hang. 

Ha tippelnem kellene a csöveknek kellett némi bejáratási idő. 

De mintha még mindig picit tudna javulni a hang, szóval fene se tudja vége van-e. Meg közben az Audiopax egyik bemenőcsövét lecseréltem a Telefunken-ekre (szoktak vele ilyet, hogy így is raknak kis asszimetriát a két sorba kötött erősítőbe), azoknak is járatódni kellett.

Aztán igazából ez sem a lényeg, mert ami számít, hogy tényleg nehéz felállnom a rendszer elől és nagyon sok új zenét is behúztam magamnak az elmúlt hónapokban. Tulajdonképpen csak ez számit.

Már csak azért is, mert az amit eddig írtam, az meg igazából semmit se jelent. Vagy alig valamit.



Az elmúlt hónapokban jópáran megfordultak kíváncsiságból nálam. Még egy olyan egyszerű és szerintem viszonylag jól megfigyelhető paraméterre vonatkozóan sem volt konstans a vendégek tapasztalása, mint hogy beáll-e középre az énekes. A teljes skálát meghallgattam:  "legjobb ebből a szempontból amit valaha hallottam", "minden szól mindenhonnan", "mászkál az énekes". Ennél eltérőbb véleményeket nem is hallhattam volna. Nyílván nekem is megvan a véleményem, engem borzasztóan idegesítene, ha mászkálna a hang például. De ebben nem is ez a lényeg, hanem hogy ha elhisszük (és miért ne tennénk?), hogy az illető azt hallotta, amit mondott, akkor úgy tűnik radikálisan különbözően is képesek vagyunk ugyanazt hallani. (Tényleg zárójeles megjegyzés: ha gyártó lennék ilyen élmények után érezném nagyon talajtalannak ezt az egész hi-fi dolgot.)

Akkor mit jelent, mit tud jelenteni bármi, amit leírok a rendszer hangjáról? Egyáltalán hányszor lehet leírni, hogy na most nőt a felbontás. Például. Meg még több részlet. Múltkor már nem sok volt?

Egyre inkább azt gondolom, hogy ez így sehova nem vezet egy idő múlva. 

Annak is tudatában vagyok, hogy a legtöbb eszköz amit használok nem a legelterjedtebb idehaza, szóval már csak ezért is nehéz lehet mihez viszonyítani az olvasónak.

Aztán ahogy ezen tűnődtem az jutott eszembe, hogy ha egy készülékről olvasok (szinte bárhol), a következő információkkal szoktam szinte mindig találkozni:

- A készülék műszaki leírása (gombok számától a belső felépítésig, az író felkészültségétől és az olvasótábor igényéhez mérten szakmai módon)
- A hangminőségre vonatkozó benyomások, megítélés
- A "teszt" során használt zenék (vagy listaként a teszt végén, vagy ezek mentén elemezve a hangot)
- Katalógusadatok

Amikkel néha találkozom:

- A rendszer többi eleme (ez ha van, akkor is legtöbbször csak egy lista, vagy felsorolás)
- Szinergikus és kevésbé szinergikus rendszerelemek említése (azaz milyen eszközökkel próbálta meg összepárosítani a tesztelő az vizsgált eszközt, hogy megismerje a benne rejlő potenciált)
- A zenehallgatás helyére vonatkozó információk (szobaméret, akusztikai jellemzők)
- Mérési eredmények 

Amikkel pedig még ritkábban találkozom:

- A tesztet végző személyre vonatkozó információk. Milyen hangot szeret? Mi az ami fontos, amitől működik neki egy hang és mi az, amitől nem? Hogyan illeszkedik az életébe a zenehallgatás?

Utóbbi kérdéskörre lehet egyébként válaszokat találni sok tesztelőről, de nem egy csokorban, hanem munkásságukat kísérve, sok tesztüket elolvasva, infó-morzsánkból összerakva. Értem is persze, mert aki ebből él, annak neutrálisnak kell maradnia, vagy minimum arra kell törekednie.

Én viszont nem ebből élek, nyugodtan lehetek kijelentéseimmel "kirekesztő", nem kell semmiféle érdekfonta kötéltáncot járnom.

Szóval milyen zenehallgató vagyok én? Mi a fontos nekem, mit keresek én a hangban?

Részben azért a blogon - itt is így - voltak kisebb morzsák, de most megpróbálom egyértelműbben, összeszedetebben leírni.

Először is, ha zenét hallgatok nem csinálok mást. Nem nyomkodok kütyüt, nem olvasok, nem takarítok, nem dolgozok le e-mail-eket és nem írok hi-fi fórumra, hogy most is milyen szuperül szól éppen a rendszer :) 

Leginkább este hallgatok zenét, mondjuk 8 után. Maximum 3 óra, de inkább 2. Szóval 2-3 lemez. Bár egy időben lementem 1 lemezre. Hadd működjön, hadd hasson. Filmet se hármasával néz az ember. De ez aztán mégiscsak ritkán van így, zene húzza a zenét.

Sötétben hallgatok zenét.

Hangerőre vonatkozóan szerencsére ezekben a késői órákban sincs korlátozás. Nem halkan hallgatok zenét, de nem is üvölt. Azért legyen teste mindennek, de nem szeretem se a fülemet, se a fejemet szétcsapatni. Amit én megtapasztaltam másoknál abból kiindulva átlag ahhoz képest picit hangosabban hallgatom. Kisebb rendszerek nem is feltétlen bírnák el ezt a hangtömeget. Csak hogy életszerű legyen. Ugyanakkor olyat is ismerek nem is egyet, aki nálam jóval-jóval hangosabban hallgatja a rendszerét. 

Eddig az alapok. A nélkül, hogy teljes kasztrendszert alakítanék ki, azt mondanám én azok táborába tartozom, akiknek az illuzió a fontos, az elsődleges. Képesnek kell tudnia a rendszernek arra, hogy elhitesse velem a zenét és kikapcsolja a külső világot. 



Ennek van egy "belső" zenei kommunikációs vonzata, erről azért gyakran hallani. Akarjon már valamit mondani az az a zene. Vagy mondjuk úgy maradjon meg zenének, ne essen szét hangokra. Legyen mire érzelmileg reflektálni.

De van egy sokkal hifisebb jelentése is nálam. 

Legyen a hangzás olyan, ami körbevesz. Mármint szó szerint. Nem szeretem, ha szemből üvölt rám egy nagyranőtt boombox. Azonnal kiránt a zenehallgatás illúziójából és arcomba tolja, hogy egy rendszerrel szemben ülök. Ezért vannak a hangfalaim nálam kb. 3 méterre egymástól. Mindig olyan szélesre húzom őket amennyire a hangfal és a szoba engedi és amíg még be tud állni középre is a hang. Ez a rendszerfelállítási jellemző ránézésre sokat elárul a hallgatójáról (már ha tudatosan instalállja a rendszerét). Sok Avantgarde tulajdonos egyáltalán nem így installál. Egymáshoz közelebb teszi a hangfalakat és a hátsó fallal szinte párhuzamosan, nem a hallgató pozíció felé fordítva. Na ők nem azt keresik amit én. Mondhatnám, hogy legyen tere a rendszernek. Ezt meg divat szídni, hogy nincs is olyan, hogy tere van a felvételnek, mert minden mesterségesen van elhelyezve (kivéve persze az akusztikus, két mikofonos felvételeket). Biztos így is van. Mégis, ezek az információk is rajta vannak a lemezen és ha hagyjuk őket megjelenni számomra sokkal-sokkal élvezhetőbb a zenehallgatás. Átláthatóbb a hangképp, nem tömörülnek a hangszerek és sokat hozzátesz az "illúzióhoz" mikor nem a hangfalból szólalnak meg hangszerek, hangok.

Legyen a hangzásnak "húsa". Az énekesnek legyen tüdeje, ne csak hologram legyen. A hangszereknek legyen teste, ne csak hangja.

Ha sok a mély, legyen sok a mély. Ha megindul a zene, tudjon megindulni. Az élő és a reprodukált zene között tonálisan ezt hallom a két legnagyobb különbségnek. Az otthoni rendszerek sokszor még hozzávetőlegesen sem képesek visszaadni az élő zene dinamikáját és volumenét. Akár addig a pontig, hogy értelmét is veszti a zene, mert e nélkül alappilérek hiányoznak. Ezért vannak Avantgarde-ok itt, mert elég jól veszik ezt az akadályt. Jobban mint a többség. A többi fenti pont sok más termékkel is megoldható.

Ne legyen műfajfüggő a rendszer. Young Thug nálam ugyanúgy van a repertoárban, mint Liszt.

Egészen biztos vagyok benne, hogy sokféle ilyen kis mini összefogaló készülhetne. Kicsit, vagy éppen teljesen másmilyen fókusszal, pontokkal. Az én élményeimet, beszámolóimat ennek tükrében érdemes olvasni. Az is érthetővé válik miért bizonyos pareméterek, jellemzők térnek vissza ezen a blogon.

És most akkor egy hírtelen kanyarral vissza az Aqua-hoz

Félretéve tehát a sokadik "nőtt a felbontást, nyitottabb lett a hang" kijelentést inkább arra a kérdésre válaszolnék, hogy hihetőbb lett-e az illúzió az által, hogy bekerült a rendszerbe?

A válasz pedig egyértelmű igen. És nekem ennyi tulajdonképpen elég is. Good job!




2017. augusztus 10., csütörtök

Forráscsere 3/a. - Aqua LaScala Optologic MK2

amelyben a szerző bemutatja új szerzeményét, de hangjáról még nem ír

A rendszerem elejének cseréjével kapcsolatosan volt már szó szolgátatásról (TIDAL) és szoftverről (Roon). A kört a "vas" zárja, a klasszikus értelemben vett hi-fi eszköz. Jelen esetben egy DAC.

Annyi azért hozzá tartozik a történethez, hogy késő tavasszal és csak a már említett Lumin vendégszereplése miatt határoztam el magam a forráscserére. Előfokot terveztem idén venni. Úgy sejtem hangban egy jó előfokkal nagyobbat tudtam volna ugrani. Fontosabb lett azoban a zenei választék, amit a TIDAL legálisan nyújt és hát ez lett a vonal.

A márka "Aqua" nem sokat mondott nekem. Pedig így, hogy már ismerem tulajdonképpen tele van vele a net, nagyon sok helyen láttatják magukat. A név maga nekem egy kicsit katyvasz. Az Aqua-nak nem a vízhez van köze, hanem az Acoustic Quality rövidítése (kicsit érezzük át ezt magyarul is, termékünk neve: "akusztikus minőség"...). Ezt követi a LaScala, ami elhelyezi földrajzilag honnan is ered a készülék, van egy kellemes emelkedettsége, hogy aztán fejbecsapódjon egy frankensteini Optologic jelzővel. S ha mindez nem volna elég, még MK2 is, biztos mert elsőre nem sikerült olyan jól (?).

NOS átalakítot kerestem magamnak, mert ennek a technológiának a hangja tetsztett eddig a legjobban (Note, 47 Lab). Azonban sem a Note, sem a 47 Lab nem a streaming-re hegyezi ki magát. Bementek tekintetében célszerű ha van USB bemenet, különben újabb kütyük és kábelek kellenek hogy SPDIF jelet teremtsünk a DAC-nak. Találtam viszont a Metrum-ot és az Aqua-t, ők ezen a pályán fociznak.

Ami az Aqua oldalára billentette nálam a mérleget, az egyrészt a modularítása. Majdnem minden egység (analóg kimeneti fokozat, USB áramköri lapok, DAC modul) gyári fejlesztések esetén cserélhető, fejleszthető. Ezt fontosnak véltem annak tükrében, hogy mennyire gyorsan fejlődik a digitális technika. Pontosan ilyen fejlesztés keretében lett elérhető a nagyobb testvérben, a Formula-ban alkalmazott R2R, azaz ellenállás létrás megoldás a LaScala számára. Ez volt a másik, amire kíváncsi voltam, így kezdett összeállni hogy jó lesz ezt kipróbálni. A hangját illetően lehet róla ezt-azt olvasni, még összehasonlításokat is. Az alapján is nekem valónak tűnt, de erről bővebben később. Előre meghallgatni ezt a legújabb, ellenálláslétrás verziót idehaza nem volt mód.

Röviden összefoglalva ez egy NOS DAC, tehát túlmintavételezés nélküli átalakítást alkalmaz. Továbbá nincs benne digitális szűrő, sőt ebben a verzióban klasszikus értelemben vett DAC chip sem található. Magát az átalkítást egy nagyon precíz ellenálláshálózat végzi (angol fórumokon ezeket hívják R2R DAC-nak), a jelfolyam vezérlését pedig egy erre a célra programott FPGA intézi. Legközelebb a multibit-es DAC-ok állnak ehhez a megoldáshoz, viszont a DAC chip megkerülésével szélesebb körben tudja a tervező saját elveit megvalósítani. Van még itt a vezérlés és a létraháló közötti galvanikus és magnetikus elcsatolás, teljesen diszkrét kimeneti fokozat cső/MOSFET hibrid kapcsolással, lináris, diszkrét tápegységek és stabilizátorok garmadája, jitter-mentes asszinkron USB kapcsolat, tulajdonképpen minden ami ma létezik. Itt lehet a gyártó oldalán tovább tájékozódni.
Nem állnék neki otthon a konyhaasztalon
Analóg kimeneti fokozat
USB kapcsolat 3 emeleten
Ez meg itt az ellenálláslétra DAC chip helyett
Végeredményben külsőre egy klasszikus hi-fi komponenst kapunk (nem is tudom mikor vettem utoljára normál, 43cm széles berendezést). Olaszságát picit íves előlapja, szépen eltalált tipográfiája és a "szellőző" rés miatt le sem tagadhatná. Utóbbi külön kis látványosság, bár a csövek szellőzése miatt van, picit látni nem csak a csöveket, de bizonyos szögből a nyugalmi áramokat beállító LED-eket is. 

Belül
Kívül
Ellentétben az Uno Nano-val vagy a Model 88-al ez nem egy kicsit régebbi cucc, hanem az ellenálláslétra fejlesztéssel egészen aktuális. 1, azaz egy darabot találtam ilyet használtan, az új ár 60%-ának tekinthető standard áron. Meg lett volna még egy olcsóbban a régi DAC kártyával, de ha elküldöm a céghez kicserélni a DAC modult, pont ugyanott lettem volna. Ebbe a példányban tavaly december közepén került bele az ellenálláslétra modul, plusz a fejlesztett USB bemeneti panel és az analóg kimeneti fokozatnak egy frissített veriója. Gyakorlatilag új. Nem is sikerült egy fityinget se alkudnom a meghírdetett árából. Engem valahogy mindig elkerülnek az ismeretségi körben oly gyakran felbukkanó csoda vételek, ahol a felének a feléért kerülnek kézhez fóliás új dolgok. Már beletörődtem. Azért a postaköltséget belealkudtam.

Bár ne tettem volna. Eladóm leinformálható volt, több évre visszamenőleg számos pozitív visszajelzéssel az audio-markt-ról, szóval alapból nem izgultam a vásárlás miatt, viszont én biztos nem a DHL-t választottam volna. Hozta is a cég a papírformát, rögtön azzal kezdődött a kiszállítás, hogy még ott helyben Madridban (ahonnan indult a küldemény) 2 napra elveszett a csomag. Ugyan volt szállító számom, az semmilyen rendszerben nem jelent meg ebben a két napban. Fotó volt az elküldött csomagról, amin olvasható volt a "tracking number" és ennyi. Eladómnak nem kis utánajárásába került, hogy végre előkeverdjen a csomag. Na most ez, ezen az oldalon ülve egy idő múlva elég ilyesztőnek tud tűnni. E miatt a késés miatt pont beleesett még pluszba egy hétvége is a szállításba, ahol szombat hajnalban elhagyta Pestet a csomag irányomba, csak hogy hétfőig megint eltűnjön valahova (nincs hétvégi kiszállítás). Összességében nem éreztem a törődést.


De aztán csak megjött és olyan atombiztosan volt csomagolva, hogy nem is lett semmi baja. Első bekapcsolás előtt még kinyitottam, hogy bent is biztosan minden a helyén van-e és mehetett is a polcra amit már előkészítettem neki. A Quad CD ekkora már nem volt meg, egy héttel elkerülték egymást. USB kábelnek beszereztem egy Audioquest Carbon-t, a Roon telepítve (akkor még próba verzióban) a MacBook-ra és a feleségem iPad-jére. TIDAL előfizetés is élesítve.
Cucc a helyén
És valami döbbenet katasztrofálisan szólt. Nagyon hangos volt a DAC és mintha kalapácsok dolgoztak volna benne, minden a rossz értelemben vett erőszakosan, erősen szólt. Semmi lágyság, nyugalom a hangban. Mikrodinamika nyomokban sem. A MacBook fülhallgató kimenete kiegyensúlyozotabb hangot adott. Gondoltam hideg a cső, nem volt sokáig bedugva, fáradt vagyok, meg ez különben sem lehet. Látszik hogy ez az a készülék, amit venni szerettem volna, nincs gányolva. Ilyen nincs, mert ez így eladhatatlan lenne. Mentem aludni, mást nem tudtam tenni, majd holnap, pihent fejjel.

De másnap ugyanaz. Pocsék és kész.

Vajon mi lehet az oka. Első körben kaptam ígéretet hobbiárstól egy szatyor kábelre, bár az ő első tippje a cső volt. Én erre annyira nem gyanakodtam, mert decemberben volt a gyárban és a frissítés része volt, hogy NOS Telefunken csövek kerültek bele. Még egy trafós előfokot is majdnem beszerveztem, mert úgy éreztem, mintha túlvezérlődne valahol az elektronika. Gondoltam mi van, ha a Quad előfoknak túl nagy a bemeneti jel. Igaz, specifikáció szerint ez se lehetne.

Ugyanakkor éreztem, hogy itt valami alapjaiban nem jó. Ezen se kábel, se jobb előfok nem fog igazán segíteni. Szarból ugye nem lehet várat építeni. Úgyhogy két nap alatt eljutottam oda, hogy írtam a gyártónak. Hogy nem értem mi a fene lehet és nem lehet, hogy ők ezt úgy gondolják ez jó hang, hadd küldjem el nekik behallgatásra a készüléket. Bizonyítandó, hogy tényleg van egy ilyenem gyári állapotban mellékeltem egy képet, amit akkor készítettem, mikor leellenőriztem a belsejét első bekapcsolás előtt. Viszonylag gyorsan kaptam is választ, amiben több értelmező kérdés melett azt az infót kaptam, hogy azok ott biztos nem a gyári Telefunken csövek benne. 

Kiszedtem, megnéztem, nem volt rajta felirat. Kérdeztem csöveket jobban ismerő hobbitársam: mi lehet ez? Hát nem Telefunken. Annyira nem, hogy nem is a DAC-ba való ECC81, hanem talán E83CC (ha jól emlékszem).
balra van a jobbik pár
Ez mondjuk legalább viszonylag sok mindent megmagyarázott. Gyártó ilyet persze nem rak bele, eladóm meg sose cserélte benne a csövet. Nyílván a legyek horták bele. Megmarad akkor X-aktának.

Rendeltem egy pár NOS Telefunken csövet, illete javasolták, hogy próbáljak ki régebbi Philips-et is, lett az is. Úgy is kell tartalék. Addig meg be sem kapcsolatam többet a DAC-ot amíg ezek meg nem jöttek. Még jó, hogy mikor pár hétre rá beletekintettem a csöves fiókomba ezt láttam. Rövid ész, majonéz, ECC81-ek vannak az Audiopax bementén is. Az eredeti 4 darab ott pihent végig a fiókban. Na mindegy, azért én vártam egy hetet türelmesen.


Ezek után a beszerzéssel, installációval járó kálvária véget ért. A benyomásokról viszont majd a 3/b-ben hosszabban, mert ez így azzal együtt már túl hosszú és széjjelesős lenne.

Azért a végére még egy kép, mert végre nem a csupasz fal van a rendszer felett és ennek meg módfelett örülök :)


2017. július 26., szerda

Noise against the Machine

Kicsit szinte on-line módon, mai napon történt hogy...szóval fura ez az idei nyár, hol esik, hol süt. Ma éppen szemetelő eső. Kirándulni, tekerni, kertbelenni nem jó. Ideális zenehallgatáshoz, olvasáshoz...esetleg bütyköléshez.

Imádom az Audiopax erősítőimet. Momentán nem tudom elképzelni, hogy valaha lecserélem. A "kis mozdonyok". Néha ez jut eszembe róluk. A formájuk okán is valahogy, meg van bennük hajtás, biztos azért is.

Mikor megjöttek recsegtek a timbre-lock potik, öregek voltak a csövek és bekapcsolás után zúgtak kicsit a trafói. A recsegést megoldotta kontakt-spray, az (el)használt csövek helyett lettek újak. A trafó viszont maradt zajongni. Fura mód igazán nem zavar a zenélésben, pedig szoktak az ilyesmik bosszantani. A 47 Lab CD játszóm lemezpörgetése kifejezetten zavart mikor ráállt a fülem. Vagy idővel hangosabb lett. Ez valamiért végül is nem.

De azért is mégiscsak. Legyen már tökéletes, ha lehetne.

Írtam még annó a gyártó oldalán az info@ e-mail címre, csak úgy bele vaktába. Nem is sokára a tulajdonos maga jelentkezett és kicsit elcsevegtünk hogy lehet kinyitni az erősítőt, mire figyeljek. A trafókat illetően két tanácsot adott: húzzam meg a csavarokat és illetve újítsam fel őket házilag. Utóbbira nem vállalkoznék. Csavarokat kicsit meghúztam ahol értem, de mivel annyira nem zavart nem akartam sokat időzni a dologgal. Inkább hallgatni szerettem volna akkor frissiben őket. Meg aztán azt is láttam, hogy a trafók körül használt gumialátétek öregek és kemények már. Egyszer erre jobban rá kell tenni az időt.

Így aztán hagytam és hallgattam azóta is.

Ma viszont szemerkélt az eső, szabin is vagyok, szóval miért ne?

Elsőnek szépen kialakítottam a tetthelyet, ha már lett asztalom is itt fent. Aztán ahogy az lenni szokott, mehettem is boltba. Egyrészt ez egy brazil erősítő, azaz nem európai méretű anyák vannak benne. 6-os kulcshoz nagy, 7-eshez kicsi. Vidéken meg azért jó lakni, mert nyílván erre a problémára semmi megoldást nem talál az ember, ha egy órán át száguldozik is a városban. Végül megoldottam állítható szerszámmal, mert más nem volt. Meg ugye kellett volna gumialátét, de az se volt. Vagy majdnem. Találtam ilyen egybefémgumi alátétet. Ha elfér jó lehet. (Elfértek).
Munkára készen, de még előtte egy kávé a látkép felmérése közben
Néha olyan érzésem volt nem is erősítőt szerelek, hanem mondjuk kismotort. Épp csak olajos nem lett a kezem. Csak trafók, csavarok.
Ennyi maradt a gumialátétből. Inkább volt műanyag hatása, mint gumi. Mire mindet leszedtem lett egy marékkal.
Az az érzés is megvolt, hogy időnként csak azért kellett bontanom dolgokat, hogy hozzáférjek ahhoz, amit bontani szeretnék. Gondolom nem ismeretlen érzés másnak sem.
Itt éppen a kimenőcsövek bekapcsoláskésleltető paneljét kellett leszerelnem, hogy hozzáférjek az alatta lévő folytótekercs rögzítőcsavarjához.
Ugyanennek a folytótekercsnek a másik csavarja a hálózati trafó "árnyékában"
Viszont már tavalyról emlékeztem, hogy ez így lesz. Eleve úgy ültem neki, hogy idő lesz, nem kapkodás és végül is tök jó időtöltés volt elbogarászni az erősítő belvilágában.
Itt épp a két folytótekercs látszik a már kész gumialátétes szereléssel, illetve látszanak a hálózato trafók csavarjai is.
Ha leszámítom a boltbarohangászást szerintem gyenge egy óra volt az egész. Műterheléssel még szédszedett állapotban ráhallgattam csendesebb lett-e a végeredmény, de nem tűnt úgy. Van ez így, megpróbáltam. Beraktam az elektronikát a kávájába, bekötöttem. Gondoltam ráhallgatok minden rendben-e. Így végleges helyén bekapcsolva azonban érezhetően halkabb lett a zúgás. Ezen kicsit meglepődtem, mert zárt állapotban, kávájában múltkor hangosabb volt az erősítő, mint nyitottan. Nem lett teljesen csendes, de jobb.

Hát akkor jöjjön a második. Fiam is felsomfordált érdeklődve mit csinálok, bevettem a csapatba.

Na, ez a másik darab, ez egy orbitális szívás volt. Az első tapasztalatai alapján tudtam, hogy először a csőfeszültséget kapcsoló kis panellel kell kezdeni. Felesleges nekiállni a trafókat feloldani, mert ha azok a helyükön vannak kényelmesebben tudom az erősítőt oldalára fektetve szerelni a kis panelt. 1 óra volt a négy csavar, ami az első példánynál 5 perc. Ott se volt könnyű hozzáférni, de legalább lehetett velük haladni. Itt viszont le voltak lakkozva az anyák és egyszerűen nem forogtak a csavaron, plusz ugye a nem standard méret. Jól is jött a fiam plusz két keze. Leimádkoztuk hát a panelt (legalább tanult a türelemről), de utána meg egyszerűen nem tudtam megindítani az alatta lévő folytótekercs csavarját. Akárhogy próbáltam nem. Másiknál ez semmi extra nem volt. Rápróbáltam a másik folytókerecs szabad csavarjára, az sem ment. Ez a példány nem akarta adni magát. Úgyhogy kis panel vissza. Már jobb csavarokkal, legalább ezzel már nem szenvedek, ha még egyszer szét akarom szedni. Trafókat azért összehúztam és hálózati trafó rögzítését át tudtam szerelni. Bár ott is ilyet láttam:
Csavar fölé nyúló csavar? Hát öööö...
Megoldható volt, de nem szép dolog. De már nem volt kedvem még jobban szétkapni az erősítőt, mert az első példányon tapasztaltam, hogy 100%-os sajnos úgy sem lesz az eredmény.

Azért csendesebb lett. Meg végül is jót elegerésztem vele.

De azt sem zárom ki, hogy eljön még az a nap, hogy élek a Silvio felajánlásával, miszerint Európában, Monaco-ban is van egy telephelye, ahol szívesen átnézi az erősítőt, nem kell visszaküldeni a szülőországába.

De nem most. Még ráér. Még sokat kell ahhoz zenélnie, hogy akárcsak átmenetileg megváljak tőle.

2017. július 21., péntek

Forráscsere 2. - Roon

Ezzel a szóval - Roon - meglehetősen sokszor találkoztam, mikor próbáltam magam képbehozni a streaming/számítógép alapú rendszerekkel. Csak éppen a futólag átolvasott sorokból az nem akart világossá válni tulajdonképpen mi is ez ténylegesen és mire is lenne jó. Főleg nekem kell-e, ez érdekelt a legjobban.

El lehetne kezdeni felsorolni lista szerűen azt a pár szolgáltaltását amit én megismertem, de talán érdemesebb a rendszert felépítésén keresztül megérteni.

Itt található angol nyelven egy tulajdonképpen elég jó összefoglaló, talán csak az nehezíti a megértést, hogy elég gyorsan használatba kerülnek a "core", "endpoint", "control point" és egyéb fogalmak, így az elején lehet össze-vissza kattintgatni a beágyazott hivatkozásokra.

"Core" - mag

Ő az agya a rendszernek. Általában egy számítógép, ritkábban mondjuk egy felokosított NAS. Ezen az eszközön gyűlnek a metaadatok (leíró információk) a zenéinkről. Itt integrálódnak egy szoftveres környezetben mondjuk a TIDAL és hálózati meghajtónkon vagy éppen a "mag" gépen található zenék.

A "mag" biztosítja tovább a RAAT kommunikációs protokollt a végpontok felé. Ez a magas szintű protokoll bitperfekt jelátvitelt biztosít jelenleg 384KHZ/24 bit illetve DSD256 felbontásig.

Továbbá az 1.3-as verzió óta megjelentek DSP funkciók is, amelyek szintén a "mag"-on futnak.

Egy hálózatban egy van.

"Endpoint" - végpont

Ez az a készülék, aminek általában van egy hálózati (LAN) csatlkazója és USB kimenete, ezt kötjük a DAC-ba. A piacon ilyen elérhető végpontok az Aurlaic Aries, a SoTM...tulajdonképpen a hálózati futóművek.

Másik lehetőség, hogy maga stream-er tud beszélni a "mag"-al, a Lumin-ok például ilyenek.

Arról van szó, hogy az érintett készülék ismeri-e a fent említett RAAT protokollt, tud-e beszélni a Roon "mag"-al. Ha egy hálózati futómű, vagy DAC "Roon ready", akkor az ezt jelenti. (Tehát "mag" szolgáltatásokat nem fog futatni, csak tud ahhoz csatlakozni.)

Egy hálózatban több is lehet.

"Control point"  - kontroll pont

Ezen az eszközön keresztül vezéreljük a "mag"-ot, annak összes beállítását illetve ezen választjuk ki a zenéket. Általában ez egy iPad amin fut a Roon vezérlő applikáció.

Ebből is lehet több egy hálózaton.

Ahol egy kicsit meg lehet kavarodni, hogy maga a rendszer rugalmasan felépíthető, a komponensnek lehetnek mind akár egy gépen, vagy teljesen külön is.

A legjobb persze, ha teljesen külön vannak, mert úgy az egyes eszközöknek csak egy-egy feladatra kell figyelniük. A legegyszerűbb telepítés esetén pedig a számítógép egyben a "mag", a "kontroll pont" és az USB kijáratán keresztül a "végpont" is. A teljes tagoltság esetén a "mag" egy hálózatra kötött számítógép (szerver), a "végpont" valamilyen streamer a "kontrol pont" pedig mondjuk egy iPad. Mint a fenti képen.

Nálam egy köztes állapot van, miszerint a MacBook-ra egy "mag + végpont" szoftvercsomag került telepítésre. Azaz az irányításhoz szükséges szoftver komponenseket fel sem telepítettem. A "kontroll pont" pedig egy iPad.

Tényleg dióhéjban ennyit a rendszerelemekről, a már linkelt oldalon angolul tudók számára még sokkal több infó érhető el.

Használat, tapasztalatok

Mikor ismerkedtem a rendszerrel nekem elsőre az lett szimpatikus, hogy segítségével hasonló - sőt, felhasználói élmény oldaláról nézve jobb - rendszert tudok kialakítani, mint amit egy Lumin/Linn vagy éppen Auralic stream-er kínál.

Nem néz velem farkaszszemet a hifi komponensek között egy billenytűzet meg egy monitor...ehhez még annyi kellett, hogy telepítsek a latop-ra egy "NoSleep" alkalmazást. Ennek segítségével akkor sem alszik el a MacBook, ha lecsukom a kijelzőt. (Kérdéses volt, hogy így túlmelegedik-e esetleg a laptop, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem zavarja.) Így aztán szépen belesimul a laptop is a látképbe.
Ott van felül
Innentől kezdve a rendszer pont úgy viselkedik, mint a korábban nálam vendégeskedő Lumin és szerencsére elmondható, hogy pont olyan stabil is. Az elmúlt két hónapban egyszer sem volt semmiféle probléma a működéssel.

Így néz ki a felület, ahol a zenéket ki tudjuk választani. A kedvencek közé rakott TIDAL albumok és a NAS-on található zenék egy katalógusban jelennek meg, a bal felső sarokban látható kis ikon árulja el honnan valók.



A lejátszott lemezről külön kis információs oldal van, ahol nem csak a számok látszanak, hanem némi leírás is magáról a lemezről, együttesről, a lemezen szereplő zenészekről (Credits fül alatt). Utóbbi azért is igen hasznos, mert a szereplők nevei egyben linkek is az ő munkáikhoz. Nagyon könnyű barangolni íly módon is a zenék között. (Például ez is egy a sok metaadat közül amit a "mag" a zenéinkről tárol).


Külön szeretem például a dalszövegek elérhetőségét is felületen belül.


A beállításokat böngészve megtaláljuk a DSP funkciókat is.


Ha nem is lehetőségek egész hadával van dolgunk, de kicsit azért testreszabhatjuk a rendszert.


A fenti beállítás például igen fontosnak bizonyult, mert számomra teljesen váratlan módon akkor jött meg igazán a rendszer hangja, mikor bekapcsoltam a túlmintavételezést. Ezt is azonban két féle képpen lehet megtenni. Abszolút maximum értékre amit a DAC-om tud (24 bit, 380KHz), vagy a forrásanyag eredeti frekvenciájának 2 egész szorzatával kifejezhető maximumára. Előbbi beállítás esetén a zene mellett pattogó hangot is kiadott a DAC, tehát nem felesleges tulajdonság az utóbbi.

A digitális átviteli láncunkról kaphatunk egy kis áttekintést, ha a szám címe melleti kis színes csillagra bökünk.


Látszik is szépen, hogy 352,8kHz-en (44.1kHz x8) és 24 bit-en dolgozik a túlmintavételezés. A pontocskák színeinek is jelentése van. A lila szín jelző a veszteségmentes adatforgalmat, a kék csillagok a veszteségmentes adatfeldolgozást (DSP feladatok). Narancssárgát kapunk, ha mp3 forrás és zöld-et, ha mondjuk a MacBook digitális hangerőszabályzója bennmarad a rendszerben (magas minőség, de nem vesztésgmentes). Szerintem hasznos kis funkció.

Van egyébként parametrikus hangszínszabályzó is, ahova akár fájlból is fel lehet tölteni a kívánt átviteli görbéket, de (egyelőre) nem fogalkoztam vele.


Az összes DSP funkció akár zenehallgatás közben is ki/be kapcsolható, csak pici kimaradás lesz a zenében így hatásuk könnyen megfigyelhető, fülvégre kapható.

A végére egy gyomros

Nem ingyenes. Döbbenet. Mármint döbbenet, hogy ezen mennyien fennakadnak. Hivatalos tesztelőtől olvastam (nemzetközi szakíró), hogy hát a Roon-t nem használja, mert kívül esik a pénzügyi keretein. De két cikkel arréb 1000 EUR-os tápkábelről értekezik. Persze gondolom azért nem fizetett, megkapta tesztre, visszaküldte utána, de akkor is ferde az egész valahogy.

A számítógépes zenehallgató rendszerekben a szoftver ugyanolyan komponens mint bármi más, ugyanúgy kihat a hangzásra, mint egy USB kábel (ha nem éppen sokkal jobban). A minőséget itt is meg kell fizetni, mint mindenhol máshol.

A szoftver is termék, ha azt szeretnénk folymatosan feljesztve legyen (mint ahogy a Roon igen), hogy legyen támogatása (pár órán belül válaszoltak kérdéseimre), akkor annak ára van. Jelen esetben éves díjról beszélünk, kb. 30e Ft. Én túl tudtam lendülni rajta. Cserébe van egy atombiztosan működő, igényesen összerakott felületem ami segítségével nem kell a számítógépemet nyomkodnom.