Avantgarde Acoustic Solo

A Shigaraki erősítő után az ünnepek másik vendégszereplője.  7 estét és nappalt volt nálam, ismét vételi lehetőség nélkül, ismét kíváncsiság végett. Ketten fogtunk össze egy hobbitárssal, hogy 400km-ről idekerüljenek. Mondanom sem kell órási köszönet a tulajdonosnak, hogy volt bizodalma kölcsönadni!

Dilemmák

Nem szeretek a bizonytalan jövőről, sem vágyakról írgatni, de azért annyit megengedek magamnak, többször megfordult már a fejemben, hogy én egy napon szeretnék Avantgarde tölcséreket. Részben ezért is lett a Model 5, amolyan első lépésnek. De melyiket? Uno, Duo, ezek persze szimpatikusak. Hallottam is párat, utánuk is olvastam sokat. Főleg az audiogon fórumait bújtam. Pár dolog világos lett böngészés közben, amit azért amúgy is sejtettem, tudtam:

- rendkívül érzékenyek az eléjük kötött elektronikára, kábelezésre. Trio-ról írták ugyan, de általában jellemző az AA tölcsérekre: "a legjobb 10 rendszer végén amit valaha hallottam Trio volt. És a 10 legrosszabbén is."
- nagyon időigényes feladat belőni a mélyszekciót a tölcsérekkel. Akad olyan, akinek ez sosem jön össze
- Uno/Duo esetén legalább 3 méter hallgatási távolság kell, hogy a két tölcsér hangja összeálljon és ne külön-külön halljuk őket. Ez nem saját tapasztalat, az audiogon-on rendszeresen írogat egy volt AA kereskedő, aki rengeteg rendszert állított be a legkülönfélébb helyeken. Ő konzekvensen ezt képviseli
- Amennyiben minden stimmel az Avantgarde a legjobb hangok között van, amit pénzért meg lehet kapni

Ha kicsit eljátszanék a gondolattal, hogy valójában vehetek-e magamnak egy Uno-t, vagy egy Duo-t, arra jutok, hogy elektronikai oldalról nyugodt vagyok a Shigaraki CD, Model 5 kombóval. A beállításokat illetően csak találgatni tudok, amíg nem az én szobámban próbálgatom, de például a 3 méteres hallgatási távolság éppcsak teljesülni tud nálam. Hosszú falon hallgatom a rendszert, így a szoba keresztben 4,85 méter. A Quad hangfalak eleje 130cm-re van a hátsó faltól, attól a fülem a fotelben kb. 270cm-re és így marad mögöttem kb. 80 cm. Ez így jó is, de látszik, hogy a 3 méter éppen nincsen meg. Valamint egy Uno/Dou bizony sokkal mélyebb hangfal is a pici Quad-nál, még többet megesznek a szobából. Ezek a dilemmák azért nagyon fontosak számomra, mert új Uno/Duo-t biztos nem fogok tudni megengedni magamnak, használtat talán, éppen, évek múlva. Ilyenkor pedig - főleg ha külföldről vásárol az ember - nehéz megoldani, hogy vásárlás előtt saját szobájában csak próbára meghallgassa az árut. Az meg nem lenne kellemes élmény, hogy megveszem és az első nap világos lesz, hogy kicsi a hely.

És itt jön képbe a Solo. Mert:

- Bele van építve szinte minden elektronika, lévén aktív hangfal. XLR bemenetén keresztül kéri a jelet és köszöni meg is van.
- A többi tölcsérhez képest kompakt, kicsi és ami legfontosabb, a két hangszórója szinte pontszerű hangforrásként működik. Itt tuti nincs tölcsérintegrációval gond.
- Ráadásul igen érdekes benne, hogy a mélyközép hangszóró is egy tölcsérben ül. Ebből a szempontból tisztább a koncepció, mint egy Uno/Duo, ahol a mélyek különálló aktív szubot kaptak. Nem mondom, hogy kapásból jobb is, de tuti egységes lesz a hang és a mély is élvezheti a tölcsérek előnyét (érzékenység, ebből következően pedig alacsony torzítás és dinamika)

De azt gondolom elég már a sok felvezetőből, milyen a hang?

Supernatural

Hogy a végén kezdjem, mióta belekeveredtem ebbe a hobbiba foglalkoztat egy kérdés. Van olyan, hogy high-end? Azaz számomra, aminek én szeretném érteni: van olyan, hogy egy rendszer átlép a hifizés küszöbén és valóban, kikerülhetetlenül és félremagyarázhatatlanul többet nyújt, mint mély/közép/magas, tér, stb...Képes-e egy rendszer elmondani magát a zenét? Ahogy mondani szoktam, ha van Isten, akkor annak a földi megjelenési formája leginkább a művészetek és azon belül legerősebben a zene. (Mivelhát a művészetek képesek olyan élményeket okozni, amelyek nem valós megélt tapasztalatok váltanak ki, úgy élünk át valamit, hogy arra priori a "való" világban nem volt módunk. Ez pedig maga a transzcendentális élmény). Szóval tud-e egy rendszer ezen a nyelven beszélni?

Természetesen kaptam erős utalásokat. Egyrészről egy gyengébb rendszer is képes hozzá éppen passzoló zenékkel belekapni ebbe a dologba, érezni is egyből, hogy hoppá, most történt valami. De csak néha-néha. Szeretném remélni, hogy a legtöbb hifistát ezek az élmények hajtják előre, ennek a kiteljesülését keresik. Aztán mind az Analog Voice-nál, mind az Analog Audio-nál tett látogatásaim is ebben erősítettek meg. Meg hát ki ne felejtsem az ős katalizárot, a Konus Audio Essence hangfalat, amit 10-en pár éve hallottam, de azóta itt a fejemben az a hang, az az élmény.

De mégis más az, mikor alkalmam lesz egy ilyen rendszerrel egy kicsit együttélni. Mert a Solo ebben a rendszerben, az én szobámban bizony tudta ezt. Kikerülhetetlenül, minden nap és minden lemezzel, még azzal is, amivel nem szólt jól. És pont ez az utolsó tagmondat jelzi leginkább, hogy már nem hifiről beszélünk. Mert a rendszer átlépett a mély/közép/magas/felbontás/tér kérdésein. Tulajdonképpen itt abba is hagyhatnám ezt a bejegyzést, mert a lényeget el is mondtam.

Egy-két mondatot azonban mégis, a hifi köznyelvén is. A Solo teljes értékű hangafal, nem egy effekt hangszóró, bár a gyártója részben házimozi szatelitnek gyártotta, amíg gyártotta. Erre csak annyi tudok mondani, hogy szóhoz sem jutok, ez akkora overkill. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy soha, egyszer sem mozdult akkorát a mélyközép membrán, hogy az szemmel látható lett volna. Ennek következtében mélytartománya valószínűtlenül tisztán, gyorsan és élethűen szól. De ami a legfontosabb, hogy élő hangot csinál. Leginkább azért, mert sebességben, dinamikában mindent állva hagy, ami egy dobozzal, meg abba épített membránokkal operál (Nyílván ezt azokra a hangfalakra tudom érteni, amiket ismerek). Óriási jelenlét érzete van, szerintem ebből fakad a mágiája. Erre talán legjobb példa, hogy az ünnepek alatt egy projektor is kiegészítette esténként a rendszert, természetesen ilyenkor is a Solo adta a hangot. Párom először pont így, filmnézés közben hallotta a Solo-kat. Szóval leültünk, indul a film, ami egy vígjáték. Így ennek megfelelően kezdésnek a feliratok alatt egy kicsit pörgősebb, vidámabb élőzeneféleség megy aláfestésnek. Eközben pedig New York-ról pörögnek életképek, hogy kicsit képbe kerüljön (jáj, de szar szóvicc) a néző, hol is fog játszódni a film. E helyett egyszer csak azt mondja párom: "De fura. Most először élem azt át, hogy nézek egy majd 2 méteres mozgó képet és nem azt látom, amit a falon megy, hanem a koncertet, ami szól". Hát ennyire élő. Meg annyira, hogy a film után további 2 és fél órát ragadunk fent zenét hallgatni, hajnali kettőig. Párom mérlegelni kezdi hogyan tudnánk valahogy részletre megvenni, én mondogatom neki, hogy most sajnos sehogy. És tényleg sajnálom és azon tűnődöm, hogy ezek a beszélgetések nem fordított szereposztásban szoktak zajlani?

Ennyi.