2017. július 26., szerda

Noise against the Machine

Kicsit szinte on-line módon, mai napon történt hogy...szóval fura ez az idei nyár, hol esik, hol süt. Ma éppen szemetelő eső. Kirándulni, tekerni, kertbelenni nem jó. Ideális zenehallgatáshoz, olvasáshoz...esetleg bütyköléshez.

Imádom az Audiopax erősítőimet. Momentán nem tudom elképzelni, hogy valaha lecserélem. A "kis mozdonyok". Néha ez jut eszembe róluk. A formájuk okán is valahogy, meg van bennük hajtás, biztos azért is.

Mikor megjöttek recsegtek a timbre-lock potik, öregek voltak a csövek és bekapcsolás után zúgtak kicsit a trafói. A recsegést megoldotta kontakt-spray, az (el)használt csövek helyett lettek újak. A trafó viszont maradt zajongni. Fura mód igazán nem zavar a zenélésben, pedig szoktak az ilyesmik bosszantani. A 47 Lab CD játszóm lemezpörgetése kifejezetten zavart mikor ráállt a fülem. Vagy idővel hangosabb lett. Ez valamiért végül is nem.

De azért is mégiscsak. Legyen már tökéletes, ha lehetne.

Írtam még annó a gyártó oldalán az info@ e-mail címre, csak úgy bele vaktába. Nem is sokára a tulajdonos maga jelentkezett és kicsit elcsevegtünk hogy lehet kinyitni az erősítőt, mire figyeljek. A trafókat illetően két tanácsot adott: húzzam meg a csavarokat és illetve újítsam fel őket házilag. Utóbbira nem vállalkoznék. Csavarokat kicsit meghúztam ahol értem, de mivel annyira nem zavart nem akartam sokat időzni a dologgal. Inkább hallgatni szerettem volna akkor frissiben őket. Meg aztán azt is láttam, hogy a trafók körül használt gumialátétek öregek és kemények már. Egyszer erre jobban rá kell tenni az időt.

Így aztán hagytam és hallgattam azóta is.

Ma viszont szemerkélt az eső, szabin is vagyok, szóval miért ne?

Elsőnek szépen kialakítottam a tetthelyet, ha már lett asztalom is itt fent. Aztán ahogy az lenni szokott, mehettem is boltba. Egyrészt ez egy brazil erősítő, azaz nem európai méretű anyák vannak benne. 6-os kulcshoz nagy, 7-eshez kicsi. Vidéken meg azért jó lakni, mert nyílván erre a problémára semmi megoldást nem talál az ember, ha egy órán át száguldozik is a városban. Végül megoldottam állítható szerszámmal, mert más nem volt. Meg ugye kellett volna gumialátét, de az se volt. Vagy majdnem. Találtam ilyen egybefémgumi alátétet. Ha elfér jó lehet. (Elfértek).
Munkára készen, de még előtte egy kávé a látkép felmérése közben
Néha olyan érzésem volt nem is erősítőt szerelek, hanem mondjuk kismotort. Épp csak olajos nem lett a kezem. Csak trafók, csavarok.
Ennyi maradt a gumialátétből. Inkább volt műanyag hatása, mint gumi. Mire mindet leszedtem lett egy marékkal.
Az az érzés is megvolt, hogy időnként csak azért kellett bontanom dolgokat, hogy hozzáférjek ahhoz, amit bontani szeretnék. Gondolom nem ismeretlen érzés másnak sem.
Itt éppen a kimenőcsövek bekapcsoláskésleltető paneljét kellett leszerelnem, hogy hozzáférjek az alatta lévő folytótekercs rögzítőcsavarjához.
Ugyanennek a folytótekercsnek a másik csavarja a hálózati trafó "árnyékában"
Viszont már tavalyról emlékeztem, hogy ez így lesz. Eleve úgy ültem neki, hogy idő lesz, nem kapkodás és végül is tök jó időtöltés volt elbogarászni az erősítő belvilágában.
Itt épp a két folytótekercs látszik a már kész gumialátétes szereléssel, illetve látszanak a hálózato trafók csavarjai is.
Ha leszámítom a boltbarohangászást szerintem gyenge egy óra volt az egész. Műterheléssel még szédszedett állapotban ráhallgattam csendesebb lett-e a végeredmény, de nem tűnt úgy. Van ez így, megpróbáltam. Beraktam az elektronikát a kávájába, bekötöttem. Gondoltam ráhallgatok minden rendben-e. Így végleges helyén bekapcsolva azonban érezhetően halkabb lett a zúgás. Ezen kicsit meglepődtem, mert zárt állapotban, kávájában múltkor hangosabb volt az erősítő, mint nyitottan. Nem lett teljesen csendes, de jobb.

Hát akkor jöjjön a második. Fiam is felsomfordált érdeklődve mit csinálok, bevettem a csapatba.

Na, ez a másik darab, ez egy orbitális szívás volt. Az első tapasztalatai alapján tudtam, hogy először a csőfeszültséget kapcsoló kis panellel kell kezdeni. Felesleges nekiállni a trafókat feloldani, mert ha azok a helyükön vannak kényelmesebben tudom az erősítőt oldalára fektetve szerelni a kis panelt. 1 óra volt a négy csavar, ami az első példánynál 5 perc. Ott se volt könnyű hozzáférni, de legalább lehetett velük haladni. Itt viszont le voltak lakkozva az anyák és egyszerűen nem forogtak a csavaron, plusz ugye a nem standard méret. Jól is jött a fiam plusz két keze. Leimádkoztuk hát a panelt (legalább tanult a türelemről), de utána meg egyszerűen nem tudtam megindítani az alatta lévő folytótekercs csavarját. Akárhogy próbáltam nem. Másiknál ez semmi extra nem volt. Rápróbáltam a másik folytókerecs szabad csavarjára, az sem ment. Ez a példány nem akarta adni magát. Úgyhogy kis panel vissza. Már jobb csavarokkal, legalább ezzel már nem szenvedek, ha még egyszer szét akarom szedni. Trafókat azért összehúztam és hálózati trafó rögzítését át tudtam szerelni. Bár ott is ilyet láttam:
Csavar fölé nyúló csavar? Hát öööö...
Megoldható volt, de nem szép dolog. De már nem volt kedvem még jobban szétkapni az erősítőt, mert az első példányon tapasztaltam, hogy 100%-os sajnos úgy sem lesz az eredmény.

Azért csendesebb lett. Meg végül is jót elegerésztem vele.

De azt sem zárom ki, hogy eljön még az a nap, hogy élek a Silvio felajánlásával, miszerint Európában, Monaco-ban is van egy telephelye, ahol szívesen átnézi az erősítőt, nem kell visszaküldeni a szülőországába.

De nem most. Még ráér. Még sokat kell ahhoz zenélnie, hogy akárcsak átmenetileg megváljak tőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése